Édes teher

Itt a folytatás! Megpróbáltam cukira csinálni! És Sherlock kicsit túl kedves lett, boccs, de remélem nem lett eszméletlen nyálas.

IV. fejezet

A hegedűszó már hajnaltól szólt a Bakeer Street 221/b-ben. John már megszokta az ilyesmit és tudta, hogyha Sherlock elkezd játszani, akkor nem lehet kizökkenteni. Ígyhát ilyenkor felkel és főz magának egy kávét. Ez történt most is, de vele ellentétben Hamish még nem tapasztalt ilyet. Hajnali négy óra volt és a kisfiú ásítozva battyogott ki a konyhába. John nagyon megsajnálta a gyereket.
- Tudod Hamish, ha akarod levihetlek Mrs. Hudsonhöz, ott van egy eldugott szoba, ahol tudsz aludni.- mondta kedvesen és legszívesebben odakiabált volna Sherlocknak, hogy legalább a fiát hagyja aludni, de tudta, hogy úgy se hallja meg.
- Ohh én hallgatni jöttem, nagyon tetszik ez a zene- és ezzel kinyitotta a hűtőt és öntött magának egy pohár tejet. Leült az asztalhoz, megdörzsölte a még álmos szemeit és a tejet kezdte el iszogatni. John sok mindent hallot Sherlock hegedűjátékáról, de azt még sohasem, hogy valakinek az merüljön fel, hogy hajnali négykor ezt halgassa egy pohár tej mellet. De nem tudott mit tenni leült mellé és ő is elkezdte hallgatni az égbeszökő hangokat. 

                                          * * *

Sherlock olyan nyolc óra körül zökkent ki a komponálásból. John már elment, de Hamish még mindig ott ült egy üres, morzsás tányérral az asztalnál. Sherlock elcsodálkozott, hogy a kisfiú ott ült. Nem emlékezett, mikor jött ki.
- Hamish, mióta vagy itt,
- Négykor jöttem ki, nagyon szépen játszol.
- Úgy gondolod?
- Igen! Én is szeretnék hegedűlni! Megtanítasz?
- Hát megpróbálhatom.- mondta Sherlock. Hamish felpattant az asztaltól és megfogta apja hegedűjét. A fogását ügyesen elleste. Be is állt a kottatartó elé, de még nem érte fel, ezért inkább megfordult és Sherlockkal találta szembe magát.
- Hát egy kicsit nagy neked ez a hegedű... Akkor kezdjük az alapokkal4 Ez az A-hang...