Kényszer

Ez egy Gravity falls fic lesz. Rövidke. Aki nem ismeri a sorozatot az ne olvassa el, mert úgyse fogja érteni. Tartalom: Bill cipher rabságban tartja Dippert. Figyelem: Itt Dipper és Pcifica már régóta járnak, tehát úgy olvasd!

- Szervusz Pacifica!- szólalt meg idegesen a fiú. Az előtte álló szőke lány kedvesen nézte.
- Szervusz Dipper! Valami baj van?- hajolt közelebb hozzá és aggódva megfogta a kezét. Már három és fél hete jártak. Eddig minden rendben volt. Az elején zötykölődött a dolog, de aztán megszokták egymást. Tudták mindketten, hogy a kapcsolatuk nem fog örökké tartani, hiszen Dipper ősszel elmegy és egy évig nem fogják látni egymást. De ezt is megbeszélték és arra jutottak, hogy minden együtt töltött pillanatot kihasználnak. Egyszer elmentek mini golfozni, másszor pedig szörnyvadászatra. Mindketten szerették egymást. De mindkettőjüknek volt valami plusz haszna a kapcsolatból. Dipper így eltudta felejteni régi szerelmét Wendyt, Pacifica meg a szülei ellen lázadt azzal, hogy rangján aluli fiúval jött össze.
És most ott álltak az erdő szélén. Dipper kezdeményezte a találkát. A nap az ég tetején járt. Sugarai mindenhova behatoltak. Csak a mögöttük magasodó erdőn  uralkodott sötétség.

- Pacifica! Fontos dologról kell beszélnem!- a fiú lesütötte a szemét.
- Jajj Dipper! Bögd már ki! Nekem mindent elmondhatsz!- mosolygott biztatóan a fiúra. Az toporgott egy kicsit végül szólásra nyitottta a száját.
- Szerintem abba kéne hagynunk.- Pacifika szemei elkerekedtek. Ott állt az a fiú, akibe szerelmes volt, akiért annyi szabályt áthágott és, aki segítségével megszabadult a szüleitől.
- Dipper, ugye nem gondolod komolyan...- elengedte a fiú karját és sírós hangon folytatta- ez valami buta tréfa, ugye?- a lány szeméből kifolyt az első könnycsepp és utána folyamatosan ömlött és átszántotta a lány száraz arcát.
- Sajnálom Pacifika. Nem folytathatjuk.
- Mi áll az utunkba? Ne feledd, ketten megoldhatjuk, csak mond el!- hüppögte a szegény, összetört lány.
- Az áll az utunkba...- itt megrándult egy kicsit és a fogai közt kipréselve befejezte- , hogy sohasem szerettelek. Csak egy álca volt. A tervemhez kellettél.- Pacificát düh öntötte el.
- És milyen tervhez kellettem?- kiáltotta.
- Azt nem mondhatom el!- hajtotta le a fejét.
- Te kis szemét!!- kiáltotta torka szakadva. Dipper hirtelen felkapta a fejét erre a hangos mondatra, de Pacifica rögtön le is kevert neki egy pofont. -  elmondhattad volna, eljátszottam volna a barátnődet, de te önzően megtartottad magadnak, hogy aztán összetörd a szívemet! Miért Dipper, miért?
A fiú hallgatott. Pacifica fújt egyet és sarkon fordult. Otthagyta egyedül a fiút.
Amikor a lány eltűnt Dipper elkezdett zokogni. Lábai nem tartották többé, a földre rogyott. Egyszer csak egy jól ismert hang szólalt meg a háta mögül:
- Ügyes voltál fenyőfa. Meg vagyok elégedve. Most jöhetnek a többiek...