2015. augusztus 30., vasárnap

Megnyugodni II.


Kis kitalációm folytatása. De úgy olvasd, hogy van benne csúnya szó!

Amióta nincs, azóta sokkal nyugodtabb.
Nem fognak rám nap, mint nap fegyvert, és én se hajkurászok bűnözőket.
És ez rohadtul irritál.
Visszaállt a remegő kéz és a mankó korszaka.
Csak most eszmélek rá mennyi mindent köszönhetek neki.
Élete oltott belém.
De most ez az élet kiszállt belőlem, ahogy belőle is.
Minden napomat a szobámban töltöm, ki se megyek.
Pihenek.
Kipihenem az elvesztését.
Ő is pihen.
Kipiheni az élet fáradalmait.
Örökre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése