Újra itt. Rég volt az az első rész. A terror tini gyilkosságai folytatódnak...*ördögi kacaj*
2. A játszma elkezdődött
Egy hete történt, hogy meglátogatta Sherlockot a gyilkos. Azóta négy ember esett áldozatul: egy bankár, egy pék, egy gyermek és egy kevésbé ismert sportembert. Sherlock akárhogy is akarta lenyomozni, de még a nevét se tudja. Nem volt benne a nyílvántartásban. Mit ér ilyenkor hogy emlékszik az arcára? Mert emlékezett. A lány minden egyes arcvonása beleégett Sherlock emlékezetébe. És a mozgása... Annyit tudott, hogy nagyon emlékeztette valaki stílusára. Bár ilyen korban az emberek próbálnak saját stílust találni ezért példaképeik szokásait leutánozzák, ezt Sherlock tudta. De valaki olyat utánozott, akit ismert. És a lány tényleg ismerte, akárhogy is ki akarta vonni magát a játékból, annál jobban bele keveredett.
Ott ült a fotelében és még egyszer végigvette a felhalmozott információkat, amiket a az áldozatokról és a tetthelyről gyűjtött. A bankár apa volt és adóságokkal tele, az irodájában ölték meg hajnalban, a gyerek szülei váltak és egy sikátorban ölték meg, a sportember éppen az anyja temetésére ment, amikor megölték, a pék alkoholista volt és nos őt a többiek kivételével (és az irónia kedvéért) egy gyári kazánnal megsütötték. A többit a "szokásos" modon ölték meg. De ez mind hasztalan tény volt. nem vezette el őket a gyilkoshoz.
John aggódott Sherlockért. Aznap még nem evett Sherlock és annál kevesebbet is beszélt. John leült elé és elkezdte szürcsölni gőzölgő teáját. Bár imádta, hogy a detektív nem alázza másodpercenként a porig unalmába, de a barátja volt és segítenie kellet.
- Megint rajta jár az eszed?
- Kin? - zökkent ki elmepalotájából Sherlock.
- Hát azon a lányon, a gyilkoson, a gyilkos lányon! - emelte fel a hangját, mert felzaklatta Sherlock értetlensége és az elmúlt hét eseményei. Hiszen minden a gyilkos körül forgott, és volt képe megkérdezni Sherlocknak, hogy kire gondol? Sherlock a témán tovább menve felpattant foteléből:
- John, mit gondol arról a lányról?
- Miért kérdi?
- Mert kell egy kívülálló véleménye.
- Hát jó. Láthatóan angol, nem volt akcentusa. Olyan egyhangúan beszélt, mint...mint te.
- Jó, jó. Térjünk át a mozgására.
- Őőő...Biztosan improvizált, a mozgása rögtönzött volt.
- Ezt meg honnan veszed?
- Egyszerűen csak látom. Az ilyesmit észre lehet venni, mikor tudja előre a mozdulatait.
- És nem hasonlít valakire?
- Most hogy így mondod, tényleg ismerősek voltak a gesztusai. Például az a hirtelensége. De nem ugrik be senki.
- Ahh! - sóhajtott Sherlock.
John aggódott Sherlockért. Aznap még nem evett Sherlock és annál kevesebbet is beszélt. John leült elé és elkezdte szürcsölni gőzölgő teáját. Bár imádta, hogy a detektív nem alázza másodpercenként a porig unalmába, de a barátja volt és segítenie kellet.
- Megint rajta jár az eszed?
- Kin? - zökkent ki elmepalotájából Sherlock.
- Hát azon a lányon, a gyilkoson, a gyilkos lányon! - emelte fel a hangját, mert felzaklatta Sherlock értetlensége és az elmúlt hét eseményei. Hiszen minden a gyilkos körül forgott, és volt képe megkérdezni Sherlocknak, hogy kire gondol? Sherlock a témán tovább menve felpattant foteléből:
- John, mit gondol arról a lányról?
- Miért kérdi?
- Mert kell egy kívülálló véleménye.
- Hát jó. Láthatóan angol, nem volt akcentusa. Olyan egyhangúan beszélt, mint...mint te.
- Jó, jó. Térjünk át a mozgására.
- Őőő...Biztosan improvizált, a mozgása rögtönzött volt.
- Ezt meg honnan veszed?
- Egyszerűen csak látom. Az ilyesmit észre lehet venni, mikor tudja előre a mozdulatait.
- És nem hasonlít valakire?
- Most hogy így mondod, tényleg ismerősek voltak a gesztusai. Például az a hirtelensége. De nem ugrik be senki.
- Ahh! - sóhajtott Sherlock.
* * *
Már sötétedett. Sherlock a kanapén a feküdt és karján öt nikotintapasz díszelgett. Amikor John betoppant az ajtón megcsóválta a fejét, mert, mikor elhagyta a házat bevásárlás céljából Sherlock ugyanott feküdt.
- Öt Sherlock? Öt tapasz?- kérdezte felháborodottan.
- Ez kemény dió - adta meg a választ Sherlock. Megcsörrent a telefonja SMS-t jelezve. Sherlock felkapta a telefont, gyorsan végig olvasta az üzenetet majd a semmibe meredve, lassan visszatette az asztalra.
- Mit írt? - kérdezte John. Sherlock válasz helyett John képébe tolta telefonja kijelzőjét, amin ez állt: " Találkozzunk a Bart's Kórház tetején 23:00-kor"
- Elmész? - reagált John miután átolvasta párszor a rövid, de lénygretörő üzenetet.
- Nem. Enni fogja a méreg.- mondta és eresztett egy széles vigyort először azon a szörnyű héten.
- Vagy éppen számít rá.- hangolta le John.
- Akkor sem megyek.- és visszafeküdt teljes lelki nyugalommal a kanapéra.
- Öt Sherlock? Öt tapasz?- kérdezte felháborodottan.
- Ez kemény dió - adta meg a választ Sherlock. Megcsörrent a telefonja SMS-t jelezve. Sherlock felkapta a telefont, gyorsan végig olvasta az üzenetet majd a semmibe meredve, lassan visszatette az asztalra.
- Mit írt? - kérdezte John. Sherlock válasz helyett John képébe tolta telefonja kijelzőjét, amin ez állt: " Találkozzunk a Bart's Kórház tetején 23:00-kor"
- Elmész? - reagált John miután átolvasta párszor a rövid, de lénygretörő üzenetet.
- Nem. Enni fogja a méreg.- mondta és eresztett egy széles vigyort először azon a szörnyű héten.
- Vagy éppen számít rá.- hangolta le John.
- Akkor sem megyek.- és visszafeküdt teljes lelki nyugalommal a kanapéra.
* * *
Reggel hívta Lestrade Sherlockot, hogy még egy embert megtámadtak, méghozzá a Bart's Kórházban. Az áldozat neve Molly Hooper. Sherlock azonnal pattant a taxiba.
* * *
A helyszín csupa vér volt, de Molly szerencsésen túlélte a támadást, és Sherlocknak szándékában állt kihallgatni, mint az egyetlen túlélőt. De a helyszín legfeltűnőbb része mégiscsak a Molly vérével falra pingál felirat: " Ha nem játszik, ne is kergessen". Ez a kis üzenet egyértelműen Sherlocknak szólt.
* * *
Két nappal később Molly kihallgatható állapotba került. Sherlock kapott az alkalmon és be is ment hozzá a kórházba.
- Molly, mondd el mi történt.- mondta a lehető legtöbb nyugalmat sugározta a beteg felé.
- Tehát az esti műszakom végeztem, amikor bejött egy tinédzserforma kislány. Azt hittem eltévedt ezért megkérdeztem "Mit szeretnél?" erre ő azt felelte "Téged holtan látni" és rámugrott. Többre nem emlékszem.
- Hogy nézett ki a lány?
- Hát tejfel szőke volt és egy kis lenge fehér ruhában volt. Kicsit hűvösen öltözött az időhöz képest.
- És a mozgása milyen volt?
- Nagyon állatiasan mozgott mikor rám ugrott, többször nem láttam mozogni.
Sherlocknak ennyi információ bőven elég volt. Szó nélkül felpattant és kiment. John pedig bocsánat tengerek közepette utána loholt.
- Molly, mondd el mi történt.- mondta a lehető legtöbb nyugalmat sugározta a beteg felé.
- Tehát az esti műszakom végeztem, amikor bejött egy tinédzserforma kislány. Azt hittem eltévedt ezért megkérdeztem "Mit szeretnél?" erre ő azt felelte "Téged holtan látni" és rámugrott. Többre nem emlékszem.
- Hogy nézett ki a lány?
- Hát tejfel szőke volt és egy kis lenge fehér ruhában volt. Kicsit hűvösen öltözött az időhöz képest.
- És a mozgása milyen volt?
- Nagyon állatiasan mozgott mikor rám ugrott, többször nem láttam mozogni.
Sherlocknak ennyi információ bőven elég volt. Szó nélkül felpattant és kiment. John pedig bocsánat tengerek közepette utána loholt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése