Vannak olyan cikkeim, amiken hónapokat gondolkozom. Na ez nem olyan. Egyszer csak kipattant a fejemből és megírtam. POV John, vagyis John szemszögéből íródott. Eléggé angst és meghal benne egy szereplő.
A golyó fülsüketítő robajjal lát napvilágot. Feléd tart.
Mindenáron megvédeni
Még meg lehetne akadályozni. Be kell állnom közéd és a golyó közé, hogy ne beléd fúródjon, hanem belém. De csak állok, mint aki karót nyelt. A lábaim nem engedelmeskednek.
Mindenáron megvédeni
Már késő. A golyó átszakítja a fejbőröd és megtöri a koponyád. A fájdalomtól eltorzult arccal esel össze.
Mindenáron megvédeni
Odafutok hozzád és letérdelek melléd. Fejedet az ölembe teszem. Élettelen jégszínű szemekkel nézel rám. Orrodon csorog le a homlokodból kiáramló vér.
Mindenáron megvédeni
Felemelem a pisztolyom és az előttünk nevetőre szegezem, akinek kezében még ott a gyilkos fegyver. Elsütöm a pisztolyt. A golyó eltalálja a gyilkosod. Az üvölt. Nem hal meg rögtön. Összeesik a fájdalomtól. Fáj neki, rettentően fáj. Fáj, mert én így akarom.
Megvédeni mindenáron
Visszanézek rád. A hajad tocsog a vértől. Halott vagy. Pont, mint mikor leugortál. Csak most tényleg. Fejem a mellkasodra hajtom. Már nem hallom a szíved dobbanását. Csak üres kongás, amit a könnyeim töltenek meg.
Megbuktam
Nem védtelek meg ...
Már nagyon várom!!
VálaszTörléshova tüüüüntél???
VálaszTörlés