1. A Látogatás
Mindenhol piros kék fények villogtak. A tetthelyet sárga kardonnal kerítették el. Ez volt a harmadik hulla. Ugyanaz a tettes, egyértelmű. Olyannyira egyértelmű, hogy még a rendőrök is rájöttek. Ugyanaz a módszer mindháromnál: egy kiharapott darab a nyakból (a halál oka), jelek a bőrbe vésve (valószínüleg körömmel). De más nyomot sosem hagyott. Ez Sherlockot nagyon irritálta. A harmadik áldozatnál már a pontos helyét tudta a gyilkosnak, de most csak annyit tudott, amit mindenki: gyerek vagy kisméretű felnőtt ( a harapásnyomot ítélve) és nem indítékkal öl. Semmi kapcsolat nincs az áldozatok között. Hirtelen felindulásból hosszú léptekkel elhagyta a helyszínt a detektív. John utána loholt, nem is kérdezett, megszokta már a zseni légből kapott megmutatkozásait. Csak beült a taxiba mellé és hozzá sem szólt, hagyta had gondolkozzon.
- - -
Lassan egy órája ült Sherlock ugyanabban a pózban az ügyön gondolkodava és Johnt kezdte zavarni. A csöndet megtörte csengő hangja. Mivel Sherlock nem úgy nézett ki, mint aki ugrik ajtót nyitni, ezért John állt fel. De meglepetésére nem volt szüksé rá. Az ismeretlen vendég már a lépcsőn jött fel, amikor John kinyitotta a lakás ajtaját. Az idegen egy lány volt. John legfeljebb 15-nek saccolt volna. Vörös haja a derekáig ért és igéző zöld szeme volt. Fehér inget viselt lazán megkötött vékony fekete nyakkendővel és virágos nadrággal. Se szó, se beszéd bement John mellett a nappaliba és az ügyfeleknek szánt székre dobta le bőrszínű oldaltáskáját, ezzel jelezvén, hogy ő nem fog oda leülni, mert nem holmi ügyfél. John odamentem és megpróbált bemutatkozni.
- Szia! én...
- Pontosan tudom ki maga!- a hangja gyerek létére nagyon hideg volt és határozott - Ne köntör falazzunk, én vagyok a sorozat gyilkos, akit keresnek. De ez most lényegtelen.
John álla leesett ettől a hidegvérű bejelentéstől. Megindult a lány felé, hogy lefogja, de lány elszánt pillantásától meghátrált.
- Nincs értelme kihívni a Scotlan Yardot, mire ideérnek én már messze leszek , mint mindig. De nem is ezért jöttem - mondta a lány mostmár egy kisebb mosollyal a száján.
- Hanem, miért?- fordult először a lány felé Sherlock.
-Tudja Mr. Holmes igen érdekes öldökölni, de ezt is meglehet unni egy idő után. Játszani akarok egy zsenivel, na meg magával dr. Watson.
- Szia! én...
- Pontosan tudom ki maga!- a hangja gyerek létére nagyon hideg volt és határozott - Ne köntör falazzunk, én vagyok a sorozat gyilkos, akit keresnek. De ez most lényegtelen.
John álla leesett ettől a hidegvérű bejelentéstől. Megindult a lány felé, hogy lefogja, de lány elszánt pillantásától meghátrált.
- Nincs értelme kihívni a Scotlan Yardot, mire ideérnek én már messze leszek , mint mindig. De nem is ezért jöttem - mondta a lány mostmár egy kisebb mosollyal a száján.
- Hanem, miért?- fordult először a lány felé Sherlock.
-Tudja Mr. Holmes igen érdekes öldökölni, de ezt is meglehet unni egy idő után. Játszani akarok egy zsenivel, na meg magával dr. Watson.
- És mi van, ha nincs kedvem önnel játszani?- Sherlock szemében az a fény csillant meg, mint amikor egy ügy megfejtésénél van.
- Akkor a fogam valamelyik ismerőse nyakába akad - itt mintha egy pillanatra a szeme Johnra ugrott volna, de ezt csak Sherlock vette észre.- de ismerem magát Mr. Holmes, ég a vágytól, hogy játszon velem.
- De ön továbbra is embereket fog ölni.
- Nos igen.
- Nem megyek bele ebbe a játszmába, elfogom kapni.
- Hát, ha ön így akarja Mr. Holmes, akkor legyen - felvette a táskáját és elindult az ajtó felé, de Sherlock utána szólt.
- Miért?Miért öl meg ártatlan embereket?
- Senki sem ártatlan Mr. Holmes, ezt jegyezze meg.
- Akkor a fogam valamelyik ismerőse nyakába akad - itt mintha egy pillanatra a szeme Johnra ugrott volna, de ezt csak Sherlock vette észre.- de ismerem magát Mr. Holmes, ég a vágytól, hogy játszon velem.
- De ön továbbra is embereket fog ölni.
- Nos igen.
- Nem megyek bele ebbe a játszmába, elfogom kapni.
- Hát, ha ön így akarja Mr. Holmes, akkor legyen - felvette a táskáját és elindult az ajtó felé, de Sherlock utána szólt.
- Miért?Miért öl meg ártatlan embereket?
- Senki sem ártatlan Mr. Holmes, ezt jegyezze meg.
- Dehát ezek emberi életek - szólt bele a beszélgetésbe John.
- Minden emberi élet hitvány.
- Oh, csak a öné nem - mondta Sherlock a lány naivitását lenéző mosollyal.
- Nem, az enyém hitványabb mindannyinál, csak éppenséggel erre használom - ezzel a mondattal lefagyott Sherlock arcáról a mosoly. A lány elindult a lépcsőn és a két férfi csöndben halgatta a cipők koppanását a fokokon. Már az killincs kattanását hallották, amikor a küszöbről visszakiáltott.
- A játszma elkezdődött Mr. Holmes, már csak az a kérdés besszáll-e?
És becsapódott utána az ajtó.
- Minden emberi élet hitvány.
- Oh, csak a öné nem - mondta Sherlock a lány naivitását lenéző mosollyal.
- Nem, az enyém hitványabb mindannyinál, csak éppenséggel erre használom - ezzel a mondattal lefagyott Sherlock arcáról a mosoly. A lány elindult a lépcsőn és a két férfi csöndben halgatta a cipők koppanását a fokokon. Már az killincs kattanását hallották, amikor a küszöbről visszakiáltott.
- A játszma elkezdődött Mr. Holmes, már csak az a kérdés besszáll-e?
És becsapódott utána az ajtó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése