Sherlock, John és egy rejtélyes módon szárnyakat növesztő lány. Tudom őrült ötlet, de megcsináltam. F.olytatása következik
1. A találkozás
Éppen hazaféelé mentek gyalog egy nagyobb hajsza után. Sherlock a gondolataival volt elfoglalva, miért is figyelt volna a külvilágra, amikor ez az ügy legalább 7-es volt. Így hát csak ment elől, méltóság teljesen, kabátját lengetve, mint egy szellem London sötét utcáin. Vele ellentétben John nagyon is figyelt. Figyelme megakadt egy vaksötét sikátoorból jövő síráson. Egy nő sírt, nem is nő, egy kislány. John egyre beljebb merészkedett és csak akkor kotorta elő a zseblámpáját a zsebéből, amikor már az orráig se látott. Amikor végre látta teljesen elállt a szava. A 15 év körüli lány térdelve két kézzel próbálta megtartani magát és látszólag nagy fájdalmai voltak. Fehér ruhában és egy barna kabátkában volt a hideg időre tekintettel. De a ruhája csupa vér volt és az arca is, amikor felnézett Johnra.
- Oh, édes Istenem - John csak ennyit tudott kinyögni. Rögtön lehajolt, hogy segítsen, de a lány ellenkezett.
- Nem tud segíteni.
- De tudok, higgy nekem, orvos vagyok - levette a lány kabátját, mert a hátáról terjedt a vér. De, amint levedte, olyan látvány tárult elé, amitől elállt a lélegzete is, nemhogy a szava. A lány hátán két óriási szárny éktelenkedett. Ahogy megszabadultak a kabát szorításától rögtön kitárultak és teljes méretükben mutatták meg magukat a lefagyott orvosnak. Erre a rémült lány hangosan felzokogott.
- Oh, édes Istenem - John csak ennyit tudott kinyögni. Rögtön lehajolt, hogy segítsen, de a lány ellenkezett.
- Nem tud segíteni.
- De tudok, higgy nekem, orvos vagyok - levette a lány kabátját, mert a hátáról terjedt a vér. De, amint levedte, olyan látvány tárult elé, amitől elállt a lélegzete is, nemhogy a szava. A lány hátán két óriási szárny éktelenkedett. Ahogy megszabadultak a kabát szorításától rögtön kitárultak és teljes méretükben mutatták meg magukat a lefagyott orvosnak. Erre a rémült lány hangosan felzokogott.
- Fáj?- kérdezte John. Lehajolt, hogy megvizsgálja a szárnyakat. A tövénél egyértelműen kaparták, biztos elakarta tüntetni. Kitépett tollak mindenhol.
* * *
Sherlock akkor vette észre, hogy John nincs vele, amikor nem válaszolt. Mert bár John nem válaszol, ha nincs a lakásban, de ha az utcán mennek mindig válaszol. Tehát Sherlock hátranézett elmélete megerősítése képet. És igaza volt: John nem álldogállt mögötte. Így hát elindult barátja felkutatására. Meg is találta. Éppen megpróbált felállítani egy, Sherlock elképzelései szerint, részeg lányt.
- Te meg mit csinálsz?- érdeklődött a detektív.
- Volna egy kis probléma - John elengedte a lányt, akit most Sherlock jobban megnézett, és meg kellett állapítania, hogy nem ittas, de remeg, méghozzá a fájdalomtól. John a hátára irányítotaa a zseblámpa fényét és Sherlocknak elállt a szava amikor meglátta a két, mostanra már összehúzott szárnyakat. Mikor végre kijött egy hang a torkán, csak annyit mondott:
- Vállalom az ügyet.
- Te meg mit csinálsz?- érdeklődött a detektív.
- Volna egy kis probléma - John elengedte a lányt, akit most Sherlock jobban megnézett, és meg kellett állapítania, hogy nem ittas, de remeg, méghozzá a fájdalomtól. John a hátára irányítotaa a zseblámpa fényét és Sherlocknak elállt a szava amikor meglátta a két, mostanra már összehúzott szárnyakat. Mikor végre kijött egy hang a torkán, csak annyit mondott:
- Vállalom az ügyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése