A Magányhoz

Ez most egy vers lesz, semmihez se köthető, csak éppen ilyen hangulatban voltam.

Itt állok előtted,
Mint emberi roncs.
Életem megetted,
Már nincs mit elroncs

Elvetted mellőlem
A jó barátokat.
Beárnyalod éltem,
S talán halálomat.

Elzársz, mint a fal,
Mással nem szólhatok.
Senki más meg se hall,
El is felejtett sok.

Ki sirat meg engem?
Mondd meg hát, szép Magány!
Te itt leszel velem
Halálom óráján?